2. fejezet

/Rose szemszöge/

El  sem  hiszem, hogy Kölnbe megyünk. És anya azt mondta, hogy talán én leszek a legújabb szenzáció a Németeknél.  Juppi. Gondolataimból a naplemente zökkentett ki. Össze pakoltam a gitáromat és lementem a szobámba. Még megírtam a leckéimet és elmentem zuhanyozni. Visszafelé menet hallottam ahogy anya kérleli a húgomat, hogy aludjon már. Én is lefeküdtem és azonnal el is nyomott az álom.

Kölnben voltunk. Egy férfi lépett elém és kérdezte a nevem. Azzal indokolta a kíváncsiságát, hogy nagyon ismerős vagyok számára.
- Rose Pharenzie a nevem. Ha már így bemutatkoztam megtudhatnám a nevét? - mutatkoztam be és követeltem az ő nevét is kicsit ijedten. 
Erre ő nem mondott semmit csak elmosolyodott és végig simított az arcomon. Már egész testemben remegtem a félelemtől. Ezután közelebb hajolt és a fülembe súgta:
- Az én lányom vagy.
Megállt körülöttem az idő amikor ezeket a szavakat hallottam. Majd amikor magamhoz tértem a csodálkozásból a kezem magától a férfi arca felé mozdult teljes erővel.  Amikor elcsattant a pofon a férfi lassan hátat fordított és elment. 

Ekkor  felébredtem. Azonnal le mentem a konyhába ahol szembe találtam magam anyával. Kérdezte, hogy miért lihegek úgy mintha üldöznének. Elmeséltem az álmomat majd körülírtam a férfit. Anya megnyugtatott, hogy az "igazi apám" nem úgy néz ki. Egy kicsit megnyugodtam. Elmentem készülődni a suliba. Ez az utolsó két napom ebben a suliban úgyhogy mindent el kell követnem, hogy a legjobb legyen.

*Péntek délután*

Minden nap pakolgattam és végül kész lettem.  Mindig nekem beszélnek, hogy miattam kell az utolsó pillanatban elindulni és megint én várok anyáékra. Már alig várom, hogy megérkezzünk. 
- Siessünk! Le fogjuk késni a gépet! - rohant ki anya a házból.
Én már bent ültem a taxiban. Gyorsan mindenki bepattant és már mentünk is a reptérre. Éppen elértük a gépünket. Az odafelé vezető repülőutat Ninah végig aludta, anya és  John beszélgettek, én pedig kifelé bámultam. Mikor leszálláshoz készültünk megpillantottam a kölni dómot. Mikor leszálltunk a gépről elindultunk taxival a házhoz ahol lakni fogunk. Azonnal készülni kezdtünk az alváshoz. Szokás szerint Ninah-nak könyörögni kellett. Engem pedig azonnal elnyomott az álom. Másnap elindultam várost nézni. Elsétáltam például a Dómhoz és még sok más híres épülethez is. Amikor hazafelé tartottam véletlenül neki mentem egy férfinak.