8. fejezet

/Ben szemszöge/

És akkor vessük be a legújabb szolgálati kocsit. Megjegyzem most kitettek magukért. Ez már a nagyon sokadik szolgálati autó amit tönkre fogunk tenni. Most indulok a stúdióhoz amit ez a Rechner vezet. Ennél a stúdiónál jártam már. Éppen három nő jön kifelé onnan. Pontosabban két nő és egy lány. Ez Rose. És.... Jordan??? Vajon ő mit kereshet itt? És Rose-al  beszélget meg azzal a másik nővel. Az a másik nő biztosan Christina Müller. Őt úgyis meg kellett volna keresnem. Kár hogy Semir ilyenkor nincs itt. Most nekem kell odamennem hozzájuk és Jordan feltehetőleg fel fog ismerni. Na mindegy. Akkor gyerünk. Végülis nem ártunk vele senkinek ha találkozunk.
-Jó napot kívánok! A nevem Ben Jäger! Ha nem tévedek maga Christina Müller? - néztem a nő felé akit nem tudtam beazonosítani biztosan.
- Igen, Christina Müller vagyok, miben segíthetek? - kérdezte.
Beszéd közben láttam hogy Jordan elsápad a felismeréstől.
- Kérem legyen szíves befáradni az autópálya rendőrségre még a mai nap folyamán! - és ezzel hátat fordítottam és elköszöntem
- Viszont látásra Frau Müller! Viszlát Jordan. - és ezzel el is szóltam magam, na mindegy.
- Anya, te ismered? - hangzott el a következő mondat Rose szájából.
Anyának szólította Jordant? Akkor ezekszerint Rose az én .... LÁNYOM????????

/Jordan szemszöge/

Amint odalépett hozzánk az a férfi egyből átfutott rajtam a felismerés. Ő Ben a volt élettársam. Pedig már azt hittem nem találkozunk soha többé. Rose úgy néz rá mint aki ismeri. Remélem nem mondta el neki az igazságot.

/Aida szemszöge/

Huh. Ezen a tz-n is túl vagyunk. Akkor most irány haza ahhol elméletileg apa vár. Ez úgysem fog összejönni, mert ha megígéri valami mindig közbejön neki. Beléptem az ajtón és szembe találtam magam apával aki éppen kifelé jött.
- Szia apu!
- Szia Aida.- válaszolta. - Már azt hittem soha nem érsz haza.
- Hát, pedig itthon vagyok.
- Épp indulni akartam érted. - mosolygott rám. - Akkor kezdhetjük a ma délutáni programunkat?
- Apu ne haragudj, de még valamit meg kell néznem. Ígérem gyors leszek. - indultam el a lépcső felé.
- Oké, de ne feledd csak gyorsan.
Felértem a szobámba és már kapcsoltam is be a laptopomat és írtam is be a Youtube-ra a következőt:
"Rose Pharenzie" 
Be is hozott egy darab klippet.

Ennek a lánynak nagyon jó hangja van. Azt mondják itt lakik Kölnben. De jó lenne találkozni vele. De most apa vár a földszinten  kinyomtam a gépet és gyorsan magamra kapta egy kényelmes ruhát.

Majd lementem.
- Kezdődhet az apa-lánya délután! - kiabáltam apának aki közben kiment a kertbe.

/Ben szemszöge/

Ez most egy kicsit sokkolt. Tehát mégis van akinek ártunk azzal, hogy megint találkozunk. Ez..... hihetetlen. Eddig úgy hittem nincs családom. És most mégis van csak nem mondhatom el nekik, hogy az én családom. Most mit tegyek? Beszálltam a kocsiba és elhajtottam. Christinával még el kell beszélgetnem majd az őrsön.

/Rose szemszöge/

Anya ismeri Bent. Ez magában annyit jelent, hogy vagy tudja, hogy elmentem vele tegnapelőtt mászkálni, vagy már előbb ismerte. Majd meglátjuk hogy alakul.