3. fejezet

/Rose szemszöge/

Egy percre kalandozott el a tekintetem és beleütköztem egy férfiba. Az italos felsőm a pólóján landolt. Irtó kínos volt.
-Annyira sajnálom!-mentegetőztem.
-Felejtsük el.-mondta mosolyogva.
-Leöntöttem a felsőjét és nem is mérges?-kérdeztem, mert furcsálltam, hogy nem volt mérges.
-Nem, mert én is ugyanilyen ügyetlen vagyok.-nevetett, amin én is elmosolyodtam.-Amúgy Ben vagyok.-nyújtotta felém a kezét, amit örömmel elfogadtam.
-Rose.-mondtam, majd kezet ráztunk.
-Amúgy hova mész?
-Perpillanat vissza a hotelbe.
-Nyaralás?
-Valami olyasmi.
-Melyik hotelba szeretnél menni?
-A Grand Hotel-ba, de az is elég, ha megmondja, hogy merre találom.
-Oké. Végigmész az utcán, majd a második sarkon befordulsz jobbra. Abban az utcában lesz.
-Köszönöm. És még egyszer sajnálom!
-Semmi baj.
-Viszlát!-mondtam, majd elindultam.
Pontosan arra mentem, amerre Ben mondta. Miért van egy olyan érzésem, hogy már láttam valahol? Nem volt időm sokan merengeni ezen, mert pont a hotel előtt megcsörrent a telefonom. Anya volt.
-Haló!-szóltam bele.
-Rose légyszíves gyere a stúdióba, mert most lesz az eligazítás.
-Oké, 10 perc és ott leszek.
-Rendben. Szia!
-Szia!-letettem.
Most komolyan? Épp most értem ide, erre mehetek a stúdióba. De hogy jutok ide? Körbenéztem, hátha van taxi a közelben.
-Keresel valamit?-hallottam egya ismerős hangot.
Megfordultam. Ben állt tőlem kb. 5 méter távolságra.
-Mit keres maga itt?
-Ellenőriztem, hogy idetalálsz-e.
-Vicces. Tudna segíteni?
-Attól függ miben, de nem vagyok varázsló.
-Fuvar kéne.
-Abban jó vagyok.
-Akkor vigyen el 5 perc alatt a Mouleyn stúdióhoz.
-Szállj be a kocsiba.-mondta, majd beszálltam egy irtó jó kocsiba.
Kb. 5 perc alatt a stúdióhoz értünk. 
-Maga az angyalom! Köszönöm!
-Nincs mit!-mosolygott.
Kiszálltam és, mint a hülye szaladtam befelé. Amint beléptem az ajtón anyát pillantottam meg először. Éppen egy szőke hajú nővel beszélgetett. Odamentem hozzájuk. Amint odaértem anya elkezdte.
-Rose ő itt Christina Müller. Christina, ő itt Rose, akiről már annyit meséltem.
-Szia Rose!-nyújtotta nekem a kezét, amit elfogadtam.
-Örvendek!-mondtam, majd kezet fogtunk.
-Meghallgattam a CD-det és hatalmas nagy jövőt jósolok neked.-mondta Christina lelkendezve.-Arra gondoltam, hogy elénekelhetnél egy dalt, amiről már sokkal jobban megtudom állapítani. Persze csak, ha nem lenne probléma.
-Dehogy!-mondtam, mire anya mosolygott.
Beszálltunk a liftbe, majd felmentünk a 15. emeletre. Ott bementünk egy stúdióba. A fejemre tettem a fülhallgatót, majd hamarosan meghallottam a zenét a fülembe. Christina mondta, hogy énekeljem el a Breakaway című dalt.

Miután végeztem levettem a fülemről a fülhallgatót. Christina és anya nyitott be hamarosan.
-Na mit gondolsz? Megfelel?-kérdezte anya.
-Igen. Tökéletes hangja van. Már most alá is írhatnánk a féléves szerződést.
-Rendben.
-Akkor Jordan, légszíves gyere velem!-mondta, majd anyával együtt kiviharoztak a stúdióból.
Leültem az egyik székre. Egyszer csak egy lány lépett be a terembe.
-Szia!-köszönt.
-Szia!
-Te vagy Rose?-kérdezte.
-Igen.
-Meghallgattam a CD-det. Nagyon szép hangod van.
-Köszönöm.
-Te saját magad írod a dalaidat?
-Igen.
-Amúgy Acacia-nak hívnak. Én vagyok Christina lánya.
-Komolyan?
-Igen, habár egy kicsit cikis.
-Hidd el, ismerem az érzést.
-Megnézhetem?-kérdezte, miközben az asztalon lévő mappára mutatott, amiben a dalaim voltak.
Erre bólintottam. Odament és kinyitotta, majd leült a székre. Lassan lapozta őket.
-Ez tetszik.-mondta, majd nekem is megmutatta.
Az altatódal című szám volt. Ez volt az egyik személyes kedvencem.
-Elénekled?
-Beteszed a CD-t?
-persze.-mondta, majd betette a CD-t a lejátszóba.
A zene elindult én pedig elénekeltem a dalt. Azért imádtam ezt a dalt, mert ebbe bent volt minden, amit érzek. Ebben érzem úgy, hogy az érzelmek komolyan átjönnek.